| Bartha Ágoston |
TEKERÕISKOLA |
1. BevezetésA tekerolanton sokféle hozzáállással lehet játszani. Mi azzal a stílussal foglalkozunk, ahogy Dél-magyarországon a tanyavilágban a parasztok játszottak hangszereiken. Ezek az emberek nem részesültek a mai értelemben vett zenei képzésben. Mégis mesteri módon bántak hangszerükkel. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy a legutolsó adatközloktol tanulhattam. Névszerint Bársony Mihálytól, Varga Mihály, Sinkó János és Kovács Márton.
2. HangolásA tekerolantot az Alföldön Esz-klarinéttal együtt használták. Így a klarinéton fogott „B” hanghoz kell a tekero alaphangját hangolni. Hangszerünknek három különbözo funkciójú húrja van.
• Basszus, vagy bogohúr. Ezt „B” -re kell hangolni és játék közben állandóan ugyanezen a hangon szól.
• Recsegohúr. Elobbinél egy oktávval magasabbra hangolandó. Ez a húr a recsegoék segítségével adja meg a zene ritmusát.
• Dallamhúr, amit a recsegohúr fölé kell hangolni egy kvinttel „F” hangra. A dallamhúron a billentyuk segítségével játszhatjuk a melódiát.Mindhárom húrt a birka belébol készítik. A basszus húrra vékony rézhuzalból szoros sodratot készítenek. Birkák híján a húrokat kereskedelembol vagy más hangszerek húrjaiból válogathatjuk össze. A basszushúr lehet öreg bélbol készült cselló „C” húr vagy vastag hárfahúr. A recsegohúr lehet öreg cselló „G”, vagy vékonyabb fajta bél bogo „G”, vagy egyszeru teniszhúr is. Dallamhúrként használható vékonyabb teniszhúr vagy hárfahúr is. Fontos, hogy az alapanyag lehetoleg bélbol legyen. A népi gyakorlatban szokás két basszushúrt is felszerelni a hangeronövelés érdekében. Ugyanezért dupla dallamhúrral is készített Bársony Mihály tekeroket, de az ilyen hangszerek billentyuzete lényegesen bonyolultabb. Behangolni is komplikáltabb.
3. KarbantartásHa új hangszerünk van, néhány dolgot érdemes rajta elvégezni. Minden billentyut egyenként szedjünk ki és teljes hosszában kenjük meg alaposan száraz szappannal, majd dugjuk a helyére. A szoruló billentyuket faragással vagy smirglizéssel vékonyítsuk el szükség szerint. Ha a fakorong nem centrikus, tegyük a következoket: Lazítsuk meg a húrokat és tegyük el az útból. Támasszunk be a hangszer hasához egy kis darab üveglapot (diaüveg) mint egy esztergakést. Tekerjük a kurblit. Így leesztergálhatjuk a felesleget a kerékrol. Ha a korong rétegelt lemezbol készült és a ragasztások elengedtek, tömör vadkörtefából kell új korongot készíteni. Az gyakrabban vetemedik, de rajta marad meg a gyanta a leghosszabb ideig. A húrokat viszonylag gyakran kell vattázni. Játék közben a vatta elkopik, elpiszkolódik. Ilyenkor általában romlik a hangszer hangja.
4. Vattázás:Tisztítsuk meg a húrt a régi vatta maradványaitól, majd a vattázandó részt gyantázzuk be, hogy ne csússzon. Tépjünk le egy csipetet a vattából. A szálakat párhuzamosítani kell. Ezért a csipetet tépjük két darabra, a darabokat tegyük egymásra, majd újra tépjük el. Ezt addig ismételgessük, amíg a szálak nem párhuzamosak egymással. Ha már csomómentes a vatta, akkor tegyük azt a húr és a korong közé. Most balkezünk hüvelykujjával a magunk felé kilógó részhez hajtsuk hozzá az elore kilógó részt. Az egészet nyomjuk a koronghoz. A mutatóujjunkkal kissé emeljük meg a húrt és jobbkezünkkel tekerjünk egyet a kurblin. Ezt a folyamatot ismételgetve a vattaszalag szorosan felcsavarodik a húrra. Ennek nem szabad elérnie az 1 mm-es rétegvastagságot. A vattarétegnek tökéletesen homogén és csomómentes bevonatot kell képeznie. A legalkalmasabb erre a célra szemészeti vattát használni, mert az kelloen csomómentes és egyenes szálú. A vattázáson nagyon sok múlik. Bizonyos határok között korrigálhatjuk vele a húr helytelen szögét a korong felületéhez képest, valamint a húrok hangeroarányait is befolyásolhatjuk vele.
Recsegokészítés
Mivel az alföldi zenében meghatározó szerepe van a recsegésnek, ezt a kis fadarabot viszonylag nagyra, 4- 5 cm hosszúságúra kell készíteni. A húr durván felezze meg a recsegot és fontos az, hogy milyen mélyen reszeljük be a húr megtámaszkodási vájatát. Ezt sokat kell próbálgatni. A végeredmény a fontos.
A korongot gyakran kell gyantázni. Folyamatos játék esetén kb 10-20 percenként. Gyantázás után lehetoség szerint a húrokat kis ideig nyomjuk rá a korongra tekerés közben. Szörnyu hangja lesz, de így alakul ki a húr és a korong között a megfelelo kontaktus. A tengelyt lehetoség szerint mindkét végén havonta olajozni kell. Vigyázzunk, hogy olaj ne kerüljön a korongra, mert az maga a katasztrófa. Az ilyen szennyezodés 97%-os alkohollal vagy a felso faréteg leesztergálásával tüntetheto el.
6. A tekerõn való játékA tekerot vegyük az ölünkbe és szíjjal rögzítsük magunkhoz jó szorosan. A szíjj hátul a farkcsontunk magasságában legyen. A hangszer balra elore úgy, hogy hasunkkal is stabilizáljuk. A kurblit a legtermészetesebben fogjuk a kezünkbe és tanuljuk meg egyenletesen tekerni. Ha ez már odafigyelés nélkül is folyamatosan megy, akkor egy nagyon egyszeru dallamot próbáljunk eljátszani a billentyukön. Az alsó sor billentyui kiadják az üres húrtól kezdve a szó, lá, ti, dó, stb… diatonikus skálát. A felso billentyusorral együtt a teljes kromatikus hangsor megszólaltatható. A két „B”-re hangolt kísérohúr azonban meghatározza a szóbajöheto hangnemeket. Tehát gyakoroljunk ki egy egyszeru dallamot. Ezt játsszuk el nagyon sokszor egymás után úgy, hogy próbáljunk mindig ritmusban maradni. Nagyon fontos, hogy bármi is történik, ne zökkentsen ki minket a tempóból. A folyamatos egyenletes tekerést csak a szám végén szabad abbahagyni. Alföldön a zene táncot kísért. Ez volt a funkciója. Egy mulató társaságot egyáltalán nem érdekelte az tánc közben, hogy a tekeros kifelejtett vagy elrontott egy hangot. Ritmusban kell tehát maradni, bármi is történjen.
7. DallamjátszásA dallamot a billentyukön játsszuk. Két alapfekvés létezik. Az egyik a kottaház alsó baloldali, a másik a kottaház felso, tehát jobboldali harmadánál van. Körülbelül ezeken a helyeken fogható meg az alsó illetve a felso „B” hang. A dallamban eloforduló fohangokat általában középso vagy mutatóujjunkkal fogjuk meg. Hüvelykujjunkat egyáltalán nem használjuk. Játék közben a kitartott vagy fohangokat díszítohangokkal tehetjük ritmikusabbá. Díszíteni többféleképpen lehet. Tartsunk például egy hangot a középso ujjunkkal, és a fölötte lévot mutatóujjunkkal hol megszólaltatjuk, hol elengedjük. Ez a trilla. Ha gyurusujjunkkal fogunk egy hangot, szomszédos ujjainkkal körülírhatjuk azt. Ennek a díszítési módnak a neve körülírás. Végül azt is megtehetjük, hogy a fogott hangtól távolabbi hangokkal
Díszítünk. Ilyenkor mondjuk, hogy felváltó vagy leváltó hangokkal díszítünk. Alföldön a vibrátót nem ismerik a tekerosök. Egy dallam többféle ujjrenddel is eljátszható.
8. A recsegés szerepe az alföldi zenében:A tekerolanton a recsegés a legfontosabb ezen a tájon. A dallam teljesen alárendelt szerepet játszik, mert az alföldi parasztzenekarokban egy vagy két klarinétos is fujja teljes erovel a dallamot az esz-klarinét magas regiszterén. Népzenegyujtok és maguk az adatközlok is elmondták, hogy sok tekeros nem is játszott egyáltalán dallamot, hanem csak a ritmusra koncentrált. Az viszont ÚGY is szólt !!! Mi azért tanuljunk meg dallamot is játszani. Az egyik öreg tekeros úgy fogalmazott, hogy „úgy kell szólnia a recsegonek, mint a dobnak”. Ezzel visszautalt az osi zenei világra, amikor sípok és dobok játszottak együtt. Így a recsegonek adott pillanatban olyan pregnánsan kell megszólalnia mint egy dobütésnek. Egy jó tekeros pontosan tudja, hogy egy körön belül mikor és hányszor reccsent. Semmi sem a véletlen muve nála. Még arról is tud, hogy egyetlen reccsentés mennyi ideig tart és milyen annak a lefutása, más szóval megszólalási görbéje. Ez alatt azt értjük, hogy egy hosszabb reccsenés teljes idon keresztül maximális hangeron szól, vagy a végén milyen módon hal el. Minden reccsenés eleje dobszeruen kell megszólaljon. Általában ha egy hangfelvételt lelassítunk, veszít a dinamikájából. Pap Rókus alföldi tekerossel a hatvanas években készültek jó minoségu hangfelvételek. Mégis ez a hatás csak kevéssé érzodik rajtuk. Ebbol is következik, hogy o milyen nagy intenzitással indíthatta a recsegohangokat.
9. A recsegésA reccsenés úgy keletkezik, hogy tekerés közben a kurblit egy pillanatra gyorsabban tekerjük. Más szóval megrántjuk. Ekkor a korong gyorsabban forog. A recsegohúr rezgése annyira megnövekszik, hogy magával rántja felfelé a recsegot, amit eddig a húr feszíto ereje a hangszerhez nyomott. Majd a recsego a húr továbbfeszülése miatt visszacsapódik a hangszerre. Ez a mozzanat a recsegohúr hangolt rezgésszamának megfeleloen ismétlodik. Hangmagasság tehát nem változik, csak a recsegés pillanatában többszörösére növekszik a hangero új hangszin jelentkezésével. Azt a körpályát amit a jobbkezünk leír, a könnyebb érthetoség miatt osszuk fel négy részre. Ez meghatároz négy helyzetet, egyben négy idopillanatot. Eloször tanuljunk meg zenei negyedeket recsegni. Ezeket a hangsúlyokat a kör alsó-hátsó részén képezzük. Lent magunk felé rántunk egyet körönként. Úgymond „sarokra”. Eleinte elég minden második kör alatt egyet reccsenteni. Ezek a zenei félhang ritmizálásának felelnek meg. Ne feledjük ! A recsegés rövid legyen és pregnáns. Pontos és határozott. Ezt napokig lehet akár magában is gyakorolni. Keménység !!! Ha ez már jól megy, akkor gyakorolhatjuk negyedekbol építkezo dallamok játszásával együtt is. Játék közben ügyeljünk arra, hogy a kör összes többi részén ne szólaljon meg a recsego ! A megszólaló recsegésekre kell koncentrálni.
Nyolcadok recsegése:
Nyolcadokat úgy recsegünk, hogy játék közben lent és fent rántjuk meg a kurblit. Itt is ugyanarra kell figyelni mint korábban. Erosen szólaljon meg a hangsúly és rövid ideig tartson. Ne legyen esetleges. Nyolcadok recsegésére úgy tudjuk rászoktatni a kezünket, ha megpróbáljuk a kurblit függoleges tengelyu ellipszis pályán tekerni. Így a kezünk épp lent és fent fog annyira felgyorsulni, hogy jól szólal meg a recsegés. Ha ez is jól megy, akkor próbálgassuk kombinálni a nyolcados recsegést a negyedessel. Késobb dallammal együtt is megpróbálhatjuk. Ez az a pont a tanulásban, ahonnan csak akkor szabad továbblépni, ha az eddigieket a készség szintjén magunkévá tettük. Idáig szuk félév alatt el lehet jutni. Eddig általában teljesen merev jobbkézzel célszeru gyakorolni. A késobbiekben természetesen lazul ki a kéz, de arra külön nem kell figyelmet fordítani.
A legjellegzetesebb alföldi ritmusképlet a tá ti-ti tá ti-ti tá ti-ti tá ti-ti stb. Ezt a ritmusképletet eleinte nehéz kirecsegni. A nyolcados recsegést már odafigyelés nélkül kicsit fellazult kézzel kell már tudni. Ebbol a mozgásból kell kiindulni. Ha az elso tizenhatod a lenti hangsúly, a harmadik a fenti. A negyediket elol kell képezni úgy, hogy a kezünkkel karateszeruen nagy energiával elore vágunk egyet. Ehhez a fenti hangsúly után el kell lazítani a csuklót. Megtörténik, a nagy elorevágás és elol megszólal az óhajtott negyedik tizenhatod. A nagy erobehatás után újra lazítsuk el a csuklót, hogy mire leérkezik, ismét keményen ránthassunk. Teljesen merev kézzel ez a ritmus nemigen játszható ki. Célszeru külön gyakorolni csak a fenti és az elülso ritmuspontokat. A harmadik és a negyedik tizenhatodot. Gyorsan játszva ez a mozdulat könnyebben beugrik. Utána mégis törekedjünk lassítani a tempón, hogy minden mozdulat tudatossá váljon. Ne felejtsük, hogy csakis akkor szólalhat meg a recsego, amikor mi akarjuk. Akkor viszont nagyot szóljon arra a rövid idore. Úgy bizony !!! Ezzel el lehet akár hónapokat idozni. Ha ezt sikerült jól kigyakorolni, tol vagyunk a nehezén. Díszítoritmusként néha alkalmazzák ennek a ritmusképletnek az ellentettjét is. Ilyenkor a negyedik tizenhatod helyett a másodikat szólaltatják meg. Ez a kör hátsó oldalán fog megszólalni a lenti hangsúly elhangzása után és a fenti elott. Ez a ritmusképlet a következoképp írható le: ti-ti tá ti-ti tá ti-ti tá ti-ti tá stb. Ha az utóbbi két ritmusképletet összegezzük, mind a négy tizenhatod megszólal körönként. Ezt könnyu teljesíteni. Sokkal nehezebb bizonyos tizenhatodokat nem kijátszani. A körönként való négyet recsegés ilyen steril formában nem fordul elo az alföldi zenében. Máshol viszont hasznát vehetjük.
A hosszú recsegés
Dallam vagy sor végén a ritmikai zárlat utolsó hangsúlyát egy vagy két hosszabb ideju recsegés teszi nyomatékossá. Ezek mindig a kör alján kezdodnek és fél, egész vagy másfél körön keresztül tartanak. Ilyenkor gyorsabban kell tekerni a kurblival a kereket. Annyira, hogy egy zenei negyed ideje alatt kétszer is körbe mehet a kezünk. Eddig minden negyedre egy kör jutott. Ezeknek a recsegéseknek megszólalási vagy inkább lecsengési görbéjük van. Tehát nem végig teljes hangeron szólnak, hanem a végük elhal, ahogy a kezünk mozgását lelassítjuk. Ez mind akaratlagos mozdulat kell legyen.
Egy új dallamot negyedes felosztású recsegéssel illik elkezdeni, hogy egyértelmuen kiveheto legyen a dallam. Az egész soron és a dallamon alapvetoen a tá ti-ti ritmusképlet vonul végig. Minden sor, de kiváltképp az utolsó ritmikai zárlattal végzodik. A legelterjedtebb zárlat ritmusképlete: tá ti-ti tá tá táá szün. Az utolsó táá néha olyan hosszú, hogy belelóg a szünetbe. A szünet legvégén a következo sor elott néha egy „auftakt”-ot is kihallhatunk a felvételekrol. Ez a hangsúly a körön belül fent keletkezik. A ritmikai poénok általában a harmadik sorban történnek. Ez jelenthet zenei kiállást, vagy bármely ritmusképleti kombinációt.
11. Aszimmetria az alföldi csárdásokbanAz emberi test mozgása soha sem teljesen szimmetrikus. Így van ez a táncban, tehát az azt kíséro zenében is. Pontosan a zenei aszimmetriák miatt van jó húzása az alföldi csárdásoknak is. Ha megfigyeljük a rendelkezésre álló eredeti hangfelvételeket, hamar felismerhetjük az aszimmetriát megvalósító eszközöket: A kört nem négy teljesen egyenlo részre osztja fel a játékos. A felosztás módjával muzsikálás közben is játszik. Így a kottában nehezen jelölheto ritmustorzulások jönnek létre. Épp ezek a torzulások teszik felismerhetové a stílusok és a játékosok közötti finom különbségeket. Az eszköztárból csak néhány példa: Négy egymás utáni nyolcadot úgy ritmizálnak, hogy az elso ketto kissé közelebb van egymáshoz mint a harmadikig eltelo ido. Megesik, hogy a harmadik és a negyedik nyolcad még tovább lassul egymáshoz képest. Néha a kört három részre osztják fel és a tá ti-ti mint csálé triola szólal meg. A zárlat aszimmetriája kötelezo. A „tá ti-ti tá tá táá szün” ritmusképletbol az utolsóelotti „tá” egy kissé hamarabb jön. Az utolsó hosszú „táá” elott pedig határozott kivárás hallható. Az így nyert idot (lyukat) arra használja fel a játékos, hogy erot gyujtsön a legutolsó hosszúrecsegés minél eroteljesebb megszólaltatásához.
Fentiek leginkább Béres János által a hatvanas évek végén rögzített gyujtés hangfelvételén hallhatók. Az eredeti magnószalagok a Magyar Rádió archívumában vannak. Pap Rókus Tiszaújfalusi tekeros és Bársony Mihály klarinétos játszanak az anyagon. A rendelkezésre álló nagyjából 20 perc az alföldi tekerozés iránt érdeklodok hangos bibliája kell legyen. Bársony Mihály tekerokészíto, a népmuvészet mestere szintén játszott tekeron is. Mint kísérletezo tudatos muzsikus, már abban az idoben két magnóval akusztikus úton készített a tanyájukon saját playbackfelvételeket. Halála után a hagyatékból kerültek elo ezek a hangfelvételek. Ebbol nagyjából 10 órányit válogattunk össze. Ebbol az anyagból Mihály bácsi halála után 10 évvel Szerényi Béla megjelentetett egy remek CD-t. Bársony Mihálynál sok tekeros járt, így sok gyujtés is keletkezett nála. Többünket tanított tekerozni és remek hangszereket adott a kezünkbe.
13. Fellelhetõ hangszerek:A régi hangszerek nagy része sajnos az ido múlásával szétszáradt, tönkrement vagy kikerült az országból. Többen a kínálkozó jó haszon miatt akaratlanul is szegényebbé tették ezzel országunkat. Ezek a hangszerek nagyrészt nyugaton lógnak különbözo falakon díszként, használaton kívül. A két leginkább elismert magyarországi tekerolantkészítonk elérhetosége:
Nagy Balázs Mob: +36303980530 Email: nb@musicart.hu
Szerényi Béla Tel/Fax +36 (1) 2507988 Email: szerenyibela@freemail.huTagjai között szerepelnek a táncházas generáció legjobb tekerosei. Közülük többen rendszeresen jártak az alföldön gyujteni és ismerkedni a még megtalálható zenészekkel. Munkájukkal és eddig megjelent hanganyagaival kívánnak élo emléket állítani a magyar tekeromuzsikának.
15. A tekerõiskolát azért írtam,
hogy az érdeklodok közértheto formában találkozhassanak azokkal az információkkal, amiket magam hosszú idok folyamán gyujtögettem össze. Életemben eloször 1974-ben hallottam éloben tekeromuzsikát Sebo Ferenctol egy egyetemi klubban. Ahogy mondani szokás, nekem akkor genetikailag bekattant valami. Soha nem éreztem azóta sem olyan egyértelmuen, hogy EZ AZ !!! Akkor döntöttem el, hogy megtanulok ezen a hangszeren és zenésszé leszek. Sokat köszönhetek ifj. Csoóri Sándornak, Havasréti Pálnak, késobb pedig fent említett alföldi mestereimnek. Mindenkinek kívánok hasonlóan sok örömöt a tekerozésben, mint ami nekem kijutott eddig. Bármilyen kérdéssel bárki megkereshet, szívesen segítek.
Üdvözlettel, Bartha Ágoston
Ménesi út 59b 1118 Budapest Hungary
TEL/SMS +36 20 9 392397, drótos: +36 (1) 3672085
agoston@musicart.hu SKYPE: barthaagoston
