Bartha Ágoston

TEKERŐISKOLA  

1. Bevezetés
2. Hangolás
3. Karbantartás
4. Vattázás
5. Gyantázás
6. A tekerőn való játék
7. A dallamjátszás
8. A recsegés szerepe az alföldi zenében
9. A recsegés
10. Ritmikai építkezés
11. Aszimmetritások az alföldi csárdásokban
12. Fellelhető hangfelvételek
13. Fellelhető hangszerek
14. A Magyar Tekerőzenekar
15. A tekerőiskolát azért írtam…
16. A recsegő tanszék anyaga videófelvételeken
17. Szignó



1. Bevezetés

A tekerőlanton sokféle hozzáállással lehet játszani. Mi azzal a stílussal foglalkozunk, ahogy Dél-magyarországon a tanyavilágban a parasztok játszottak hangszereiken. Ezek az emberek nem részesültek a mai értelemben vett zenei képzésben. Mégis mesteri módon bántak hangszerükkel. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy a legutolsó adatközlőktől tanulhattam. Névszerint Bársony Mihálytól, Varga Mihály, Sinkó János és Kovács Márton.


2. Hangolás

A tekerőlantot az Alföldön Esz-klarinéttal együtt használták. Így a klarinéton fogott „B” hanghoz kell a tekerő alaphangját hangolni. Hangszerünknek három különbözo funkciójú húrja van.
•  Basszus, vagy bőgőhúr. Ezt „B” -re kell hangolni és játék közben állandóan ugyanezen a hangon szól.
•  Recsegőhúr. Előbbinél egy oktávval magasabbra hangolandó. Ez a húr a recsegőék segítségével adja meg a zene ritmusát.
•  Dallamhúr, amit a recsegőhúr fölé kell hangolni egy kvinttel „F” hangra. A dallamhúron a billentyűk segítségével játszhatjuk a melódiát.

Mindhárom húrt a birka beléből készítik. A basszus húrra vékony rézhuzalból szoros sodratot készítenek. Birkák híján a húrokat kereskedelemből vagy más hangszerek húrjaiból válogathatjuk össze. A basszushúr lehet öreg bélből készült cselló „C” húr vagy vastag hárfahúr. A recsegőhúr lehet öreg cselló „G”, vagy vékonyabb fajta bél bőgő „G”, vagy egyszerű teniszhúr is. Dallamhúrként használható vékonyabb teniszhúr vagy hárfahúr is. Fontos, hogy az alapanyag lehetőleg bélből legyen. A népi gyakorlatban szokás két basszushúrt is felszerelni a hangerőnövelés érdekében. Ugyanezért dupla dallamhúrral is készített Bársony Mihály tekerőket, de az ilyen hangszerek billentyűzete lényegesen bonyolultabb. Behangolni is komplikáltabb.


3. Karbantartás

Ha új hangszerünk van, néhány dolgot érdemes rajta elvégezni. Minden billentyűt egyenként szedjünk ki és teljes hosszában kenjük meg alaposan száraz szappannal, majd dugjuk a helyére. A szoruló billentyűket faragással vagy smirglizéssel vékonyítsuk el szükség szerint. Ha a fakorong nem centrikus, tegyük a következőket: Lazítsuk meg a húrokat és tegyük el az útból. Támasszunk be a hangszer hasához egy kis darab üveglapot (diaüveg) mint egy esztergakést. Tekerjük a kurblit. Így leesztergálhatjuk a felesleget a kerékről. Ha a korong rétegelt lemezből készült és a ragasztások elengedtek, tömör vadkörtefából kell új korongot készíteni. Az gyakrabban vetemedik, de azon marad meg a gyanta a leghosszabb ideig. A húrokat viszonylag gyakran kell vattázni. Játék közben a vatta elkopik, elpiszkolódik. Ilyenkor általában romlik a hangszer hangja.


4. Vattázás:

Tisztítsuk meg a húrt a régi vatta maradványaitól, majd a vattázandó részt gyantázzuk be, hogy ne csússzon. Tépjünk le egy csipetet a vattából. A szálakat párhuzamosítani kell. Ezért a csipetet tépjük két darabra, a darabokat tegyük egymásra, majd újra tépjük el. Ezt addig ismételgessük, amíg a szálak nem párhuzamosak egymással. Ha már csomómentes a vatta, akkor tegyük azt a húr és a korong közé. Most balkezünk hüvelykujjával a magunk felé kilógó részhez hajtsuk hozzá az előre kilógó részt. Az egészet nyomjuk a koronghoz. A mutatóujjunkkal kissé emeljük meg a húrt és jobbkezünkkel tekerjünk egyet a kurblin. Ezt a folyamatot ismételgetve a vattaszalag szorosan felcsavarodik a húrra. Ennek nem szabad elérnie az 1 mm-es rétegvastagságot. A vattarétegnek tökéletesen homogén és csomómentes bevonatot kell képeznie. A legalkalmasabb erre a célra szemészeti vattát használni, mert az kellően csomómentes és egyenes szálú. A vattázáson nagyon sok múlik. Bizonyos határok között korrigálhatjuk vele a húr helytelen szögét a korong felületéhez képest, valamint a húrok hangerőarányait is befolyásolhatjuk vele.

Recsegőkészítés

Mivel az alföldi zenében meghatározó szerepe van a recsegésnek, ezt a kis fadarabot viszonylag nagyra, 4- 5 cm hosszúságúra kell készíteni. A húr durván felezze meg a recsegőt és fontos az, hogy milyen mélyen reszeljük be a húr megtámaszkodási vájatát. Ezt sokat kell próbálgatni. A végeredmény a fontos.


5. Gyantázás

A korongot gyakran kell gyantázni. Folyamatos játék esetén kb 10-20 percenként. Gyantázás után lehetőség szerint a húrokat kis ideig nyomjuk rá a korongra tekerés közben. Szörnyű hangja lesz, de így alakul ki a húr és a korong között a megfelelő kontaktus. A tengelyt lehetőség szerint mindkét végén havonta olajozni kell. Vigyázzunk, hogy olaj ne kerüljön a korongra, mert az maga a katasztrófa. Az ilyen szennyeződés 97%-os alkohollal vagy a felső faréteg leesztergálásával tüntethető el.


6. A tekerőn való játék

A tekerőt vegyük az ölünkbe és szíjjal rögzítsük magunkhoz jó szorosan. A szíjj hátul a farkcsontunk magasságában legyen. A hangszer balra előre úgy, hogy hasunkkal is stabilizáljuk. A kurblit a legtermészetesebben fogjuk a kezünkbe és tanuljuk meg egyenletesen tekerni. Ha ez már odafigyelés nélkül is folyamatosan megy, akkor egy nagyon egyszerű dallamot próbáljunk eljátszani a billentyűkön. Az alsó sor billentyűi kiadják az üres húrtól kezdve a szó, lá, ti, dó, stb… diatonikus skálát. A felső billentyűsorral együtt a teljes kromatikus hangsor megszólaltatható. A két „B”-re hangolt kísérohúr azonban meghatározza a szóbajöhető hangnemeket. Tehát gyakoroljunk ki egy egyszerű dallamot. Ezt játsszuk el nagyon sokszor egymás után úgy, hogy próbáljunk mindig ritmusban maradni. Nagyon fontos, hogy bármi is történik, ne zökkentsen ki minket a tempóból. A folyamatos egyenletes tekerést csak a szám végén szabad abbahagyni. Alföldön a zene táncot kísért. Ez volt a funkciója. Egy mulató társaságot egyáltalán nem érdekelte az tánc közben, hogy a tekerős kifelejtett vagy elrontott egy hangot. Ritmusban kell tehát maradni, bármi is történjen.


7. Dallamjátszás

A dallamot a billentyűkön játsszuk. Két alapfekvés létezik. Az egyik a kottaház alsó baloldali, a másik a kottaház felső, tehát jobboldali harmadánál van. Körülbelül ezeken a helyeken fogható meg az alsó illetve a felső „B” hang. A dallamban előforduló főhangokat általában középső vagy mutatóujjunkkal fogjuk meg. Hüvelykujjunkat egyáltalán nem használjuk. Játék közben a kitartott vagy főhangokat díszítőhangokkal tehetjük ritmikusabbá. Díszíteni többféleképpen lehet. Tartsunk például egy hangot a középső ujjunkkal, és a fölötte lévőt mutatóujjunkkal hol megszólaltatjuk, hol elengedjük. Ez a trilla. Ha gyűrűsujjunkkal fogunk egy hangot, szomszédos ujjainkkal körülírhatjuk azt. Ennek a díszítési módnak a neve körülírás. Végül azt is megtehetjük, hogy a fogott hangtól távolabbi hangokkal

Díszítünk. Ilyenkor mondjuk, hogy felváltó vagy leváltó hangokkal díszítünk. Alföldön a vibrátót nem ismerik a tekerősök. Egy dallam többféle ujjrenddel is eljátszható.


8. A recsegés szerepe az alföldi zenében:

A tekerőlanton a recsegés a legfontosabb ezen a tájon. A dallam teljesen alárendelt szerepet játszik, mert az alföldi parasztzenekarokban egy vagy két klarinétos is fujja teljes erővel a dallamot az esz-klarinét magas regiszterén. Népzenegyűjtők és maguk az adatközlők is elmondták, hogy sok tekerős nem is játszott egyáltalán dallamot, hanem csak a ritmusra koncentrált. Az viszont ÚGY is szólt !!! Mi azért tanuljunk meg dallamot is játszani. Az egyik öreg tekerős úgy fogalmazott, hogy „úgy kell szólnia a recsegőnek, mint a dobnak”. Ezzel visszautalt az ősi zenei világra, amikor sípok és dobok játszottak együtt. Így a recsegőnek adott pillanatban olyan pregnánsan kell megszólalnia mint egy dobütésnek. Egy jó tekerős pontosan tudja, hogy egy körön belül mikor és hányszor reccsent. Semmi sem a véletlen műve nála. Még arról is tud, hogy egyetlen reccsentés mennyi ideig tart és milyen annak a lefutása, más szóval megszólalási görbéje. Ez alatt azt értjük, hogy egy hosszabb reccsenés teljes időn keresztül maximális hangerőn szól, vagy a végén milyen módon hal el. Minden reccsenés eleje dobszerűen kell megszólaljon. Általában ha egy hangfelvételt lelassítunk, veszít a dinamikájából. Pap Rókus alföldi tekerőssel a hatvanas években készültek jó minőségű hangfelvételek. Mégis ez a hatás csak kevéssé érződik rajtuk. Ebből is következik, hogy ő milyen nagy intenzitással indíthatta a recsegőhangokat.


9. A recsegés

A reccsenés úgy keletkezik, hogy tekerés közben a kurblit egy pillanatra gyorsabban tekerjük. Más szóval megrántjuk. Ekkor a korong gyorsabban forog. A recsegőhúr rezgése annyira megnövekszik, hogy magával rántja felfelé a recsegőt, amit eddig a húr feszítő ereje a hangszerhez nyomott. Majd a recsegő a húr továbbfeszülése miatt visszacsapódik a hangszerre. Ez a mozzanat a recsegőhúr hangolt rezgésszamának megfelelően ismétlődik. Hangmagasság tehát nem változik, csak a recsegés pillanatában többszörösére növekszik a hangerő új hangszin jelentkezésével. Azt a körpályát amit a jobbkezünk leír, a könnyebb érthetőség miatt osszuk fel négy részre. Ez meghatároz négy helyzetet, egyben négy időpillanatot. Először tanuljunk meg zenei negyedeket recsegni. Ezeket a hangsúlyokat a kör alsó-hátsó részén képezzük. Lent magunk felé rántunk egyet körönként. Úgymond „sarokra”. Eleinte elég minden második kör alatt egyet reccsenteni. Ezek a zenei félhang ritmizálásának felelnek meg. Ne feledjük ! A recsegés rövid legyen és pregnáns. Pontos és határozott. Ezt napokig lehet akár magában is gyakorolni. Keménység !!! Ha ez már jól megy, akkor gyakorolhatjuk negyedekből építkező dallamok játszásával együtt is. Játék közben ügyeljünk arra, hogy a kör összes többi részén ne szólaljon meg a recsegő ! A megszólaló recsegésekre kell koncentrálni.

Nyolcadok recsegése:

Nyolcadokat úgy recsegünk, hogy játék közben lent és fent rántjuk meg a kurblit. Itt is ugyanarra kell figyelni mint korábban. Erősen szólaljon meg a hangsúly és rövid ideig tartson. Ne legyen esetleges. Nyolcadok recsegésére úgy tudjuk rászoktatni a kezünket, ha megpróbáljuk a kurblit függőleges tengelyű ellipszis pályán tekerni. Így a kezünk épp lent és fent fog annyira felgyorsulni, hogy jól szólal meg a recsegés. Ha ez is jól megy, akkor próbálgassuk kombinálni a nyolcados recsegést a negyedessel. Később dallammal együtt is megpróbálhatjuk. Ez az a pont a tanulásban, ahonnan csak akkor szabad továbblépni, ha az eddigieket a készség szintjén magunkévá tettük. Idáig szűk félév alatt el lehet jutni. Eddig általában teljesen merev jobbkézzel célszerű gyakorolni. A későbbiekben természetesen lazul ki a kéz, de arra külön nem kell figyelmet fordítani.

A legjellegzetesebb alföldi ritmusképlet a tá ti-ti tá ti-ti tá ti-ti tá ti-ti stb. Ezt a ritmusképletet eleinte nehéz kirecsegni. A nyolcados recsegést már odafigyelés nélkül kicsit fellazult kézzel kell már tudni. Ebből a mozgásból kell kiindulni. Ha az első tizenhatod a lenti hangsúly, a harmadik a fenti. A negyediket elől kell képezni úgy, hogy a kezünkkel karateszerűen nagy energiával előre vágunk egyet. Ehhez a fenti hangsúly után el kell lazítani a csuklót. Megtörténik, a nagy előrevágás és elől megszólal az óhajtott negyedik tizenhatod. A nagy erőbehatás után újra lazítsuk el a csuklót, hogy mire leérkezik, ismét keményen ránthassunk. Teljesen merev kézzel ez a ritmus nemigen játszható ki. Célszerű külön gyakorolni csak a fenti és az elülső ritmuspontokat. A harmadik és a negyedik tizenhatodot. Gyorsan játszva ez a mozdulat könnyebben beugrik. Utána mégis törekedjünk lassítani a tempón, hogy minden mozdulat tudatossá váljon. Ne felejtsük, hogy csakis akkor szólalhat meg a recsegő, amikor mi akarjuk. Akkor viszont nagyot szóljon arra a rövid időre. Úgy bizony !!! Ezzel el lehet akár hónapokat idozni. Ha ezt sikerült jól kigyakorolni, túl vagyunk a nehezén. Díszítőritmusként néha alkalmazzák ennek a ritmusképletnek az ellentettjét is. Ilyenkor a negyedik tizenhatod helyett a másodikat szólaltatják meg. Ez a kör hátsó oldalán fog megszólalni a lenti hangsúly elhangzása után és a fenti elött. Ez a ritmusképlet a következőképp írható le: ti-ti tá ti-ti tá ti-ti tá ti-ti tá stb. Ha az utóbbi két ritmusképletet összegezzük, mind a négy tizenhatod megszólal körönként. Ezt könnyű teljesíteni. Sokkal nehezebb bizonyos tizenhatodokat nem kijátszani. A körönként való négyet recsegés ilyen steril formában nem fordul elő az alföldi zenében. Máshol viszont hasznát vehetjük.

A hosszú recsegés

Dallam vagy sor végén a ritmikai zárlat utolsó hangsúlyát egy vagy két hosszabb idejű recsegés teszi nyomatékossá. Ezek mindig a kör alján kezdődnek és fél, egész vagy másfél körön keresztül tartanak. Ilyenkor gyorsabban kell tekerni a kurblival a kereket. Annyira, hogy egy zenei negyed ideje alatt kétszer is körbe mehet a kezünk. Eddig minden negyedre egy kör jutott. Ezeknek a recsegéseknek megszólalási vagy inkább lecsengési görbéjük van. Tehát nem végig teljes hangerőn szólnak, hanem a végük elhal, ahogy a kezünk mozgását lelassítjuk. Ez mind akaratlagos mozdulat kell legyen.


10. Ritmikai építkezés

Egy új dallamot negyedes felosztású recsegéssel illik elkezdeni, hogy egyértelműen kivehető legyen a dallam. Az egész soron és a dallamon alapvetően a tá ti-ti ritmusképlet vonul végig. Minden sor, de kiváltképp az utolsó ritmikai zárlattal végződik. A legelterjedtebb zárlat ritmusképlete: tá ti-ti tá tá táá szün. Az utolsó táá néha olyan hosszú, hogy belelóg a szünetbe. A szünet legvégén a következő sor elött néha egy „auftakt”-ot is kihallhatunk a felvételekről. Ez a hangsúly a körön belül fent keletkezik. A ritmikai poénok általában a harmadik sorban történnek. Ez jelenthet zenei kiállást, vagy bármely ritmusképleti kombinációt.


11. Aszimmetria az alföldi csárdásokban

Az emberi test mozgása soha sem teljesen szimmetrikus. Így van ez a táncban, tehát az azt kísérő zenében is. Pontosan a zenei aszimmetriák miatt van jó húzása az alföldi csárdásoknak is. Ha megfigyeljük a rendelkezésre álló eredeti hangfelvételeket, hamar felismerhetjük az aszimmetriát megvalósító eszközöket: A kört nem négy teljesen egyenlő részre osztja fel a játékos. A felosztás módjával muzsikálás közben is játszik. Így a kottában nehezen jelölhető ritmustorzulások jönnek létre. Épp ezek a torzulások teszik felismerhetővé a stílusok és a játékosok közötti finom különbségeket. Az eszköztárból csak néhány példa: Négy egymás utáni nyolcadot úgy ritmizálnak, hogy az első kettő kissé közelebb van egymáshoz mint a harmadikig eltellő idő. Megesik, hogy a harmadik és a negyedik nyolcad még tovább lassul egymáshoz képest. Néha a kört három részre osztják fel és a tá ti-ti mint csálé triola szólal meg. A zárlat aszimmetriája kötelező. A „tá ti-ti tá tá táá szün” ritmusképletből az utolsó elötti „tá” egy kissé hamarabb jön. Az utolsó hosszú „táá” elött pedig határozott kivárás hallható. Az így nyert időt (lyukat) arra használja fel a játékos, hogy erőt gyűjtsön a legutolsó hosszúrecsegés minél erőteljesebb megszólaltatásához.


12. Fellelhető hangfelvételek

Fentiek leginkább - Béres János által - a hatvanas évek végén rögzített gyűjtés hangfelvételén hallhatók. Az eredeti magnószalagok a Magyar Rádió archívumában vannak. Pap Rókus Tiszaújfalusi tekerős és Bársony Mihály klarinétos játszanak az anyagon. A rendelkezésre álló nagyjából 20 perc az alföldi tekerőzés iránt érdeklődők hangos bibliája kell legyen. Bársony Mihály tekerőkészítő, a népművészet mestere szintén játszott tekerőn is. Mint kísérletező tudatos muzsikus, már abban az időben két magnóval akusztikus úton készített a tanyájukon saját playbackfelvételeket. Halála után a hagyatékból kerültek elő ezek a hangfelvételek. Ebből nagyjából 10 órányit válogattunk össze. Ebből az anyagból Mihály bácsi halála után 10 évvel Szerényi Béla megjelentetett egy remek CD-t. Bársony Mihálynál sok tekerős járt, így sok gyűjtés is keletkezett nála. Többünket tanított tekerőzni és remek hangszereket adott a kezünkbe.


13. Fellelhető hangszerek:

A régi hangszerek nagy része sajnos az idő múlásával szétszáradt, tönkrement vagy kikerült az országból. Többen a kínálkozó jó haszon miatt akaratlanul is szegényebbé tették ezzel országunkat. Ezek a hangszerek nagyrészt nyugaton lógnak különböző falakon díszként, használaton kívül. A két leginkább elismert magyarországi tekerőlantkészítőnk elérhetősége:
Nagy Balázs Mob: +36 30 3980530       Szerényi Béla Mob:+36 20 4389145


14. A MAGYAR TEKERŐZENEKAR

Tagjai között szerepelnek a táncházas generáció legjobb tekerősei. Közülük többen rendszeresen jártak az alföldön gyűjteni és ismerkedni a még megtalálható zenészekkel. Munkájukkal és eddig megjelent hanganyagaival kívánnak élő emléket állítani a magyar tekerőmuzsikának.

15. A tekerőiskolát azért írtam,

hogy az érdeklődők közérthető formában találkozhassanak azokkal az információkkal, amiket magam hosszú idők folyamán gyűjtögettem össze. Életemben először 1974-ben hallottam élőben tekerőmuzsikát Sebő Ferenctől egy egyetemi klubban. Ahogy mondani szokás, nekem akkor genetikailag bekattant valami. Soha nem éreztem azóta sem olyan egyértelműen, hogy EZ AZ !!! Akkor döntöttem el, hogy megtanulok ezen a hangszeren és zenésszé leszek. Sokat köszönhetek ifj. Csoóri Sándornak, Havasréti Pálnak, később pedig fent említett alföldi mestereimnek. Mindenkinek kívánok hasonlóan sok örömöt a tekerőzésben, mint ami nekem kijutott eddig. Bármilyen kérdéssel bárki megkereshet, szívesen segítek.

16.
Recsegő tanszék 2012. A szentesi tekerős tábor oktatófilmei:
1. A zenei 1 sarokra vágatása http://youtu.be/GbRlGJ_877c
2. A zenei 1 – 3 azaz a lent – fent recsegtetése http://youtu.be/XDU5y8jrAjU
3. A negyedik tizenhatod elől való reccsentés http://youtu.be/FTu71vMLU2I
4. Aszimmetriák a Magyar zenében http://youtu.be/QYBvn0FVHzY
5. A hetedhét ütem http://youtu.be/ko8dk7ETKVk
6. Aszimmetrikus ritmika és zárlat http://youtu.be/v-zajpChc_Q
7. Pap Rókus felvételeiről http://youtu.be/6QMvYK1WXbw
6. Dallampéldák http://youtu.be/JJ1cyUCnwWI


17.
Üdvözlettel,

Bartha Ágoston
Tel-sms: +36 20 9 392 397
Email: agoston@musicart.hu
ULR: www.musicart.hu/agoston
SKYPE nevem: barthaagoston